Múlt
Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk ha a Sionra gondoltunk. Az ott lévő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat.
137. Zsoltár 1-2
Dohos László
Egy kicsit mi is így jártunk, mint Izrael népe. Ha nem is fogságba estünk, mint ők, de elkerülve szülőföldünkről, az élet terhei, munkái miatt hangszereinket mi is hagytuk pihenni. Zenei tudásunkat nem fűzfákra akasztottuk, hanem fogason hagytuk porosodni. Volt aki zenekarunkban 5-10 vagy akár több éve is nem fogott hangszert a kezébe.
Aztán egyszercsak 2007 őszén történt valami. Szabó István testvérem felhívott telefonon, fiúk, nincs kedvetek zenélni? És nekünk annyira volt kedvünk zenélni, hogy azt kérdeztük azonnal, hogy mikor mehetünk.
Jelen
A zenekar akkor 14 taggal indult, ma már Isten kegyelméből 25 feletti létszámunk is van.
Zenekart működtetni, vezetni még akkor sem könnyű, ha egyetlen gyülekezet tagjairól van szó, de ennek a zenekarnak a tagsága 12 gyülekezetből tevődik össze. Ezt azért hangsúlyozzuk ki, mert ugyanennyi gyülekezetben kell helyt állnunk a saját szolgálatainkkal.
A zenekar székhelye Gödöllő, ahol a próbákat tartjuk. A zenekar tagjai alkalmanként 80-90 km-t autóznak, hogy minden próbán megjelenjenek. Azonban ezt örömmel tesszük, mert újra rákaptunk a zene ízére és örömére.
Zenei fejlődésünket és első CD-nk kiadásának minden lépését Dohos László vezette, aki a Magyar Honvédség Fúvószenekarának fő karnyagy mestere volt és aki ezredesi rangban vonult nyugdíjba. Jelenleg a Debreceni Egyetem karvezető tanára.
Tudásánál csak a türelme nagyobb, hisz profi zenészekkel foglalkozott évtizedeken keresztül, a zenekarban mi viszont amatőrök vagyunk, s emellett nagy türelemmel vezetett bennünket.
A Pestlőrinci imaházban, 2012. április 13-án Szabó Imre őrnagy, a Magyar Honvédség központi zenekarának karmester helyettese vette át a karmesteri szolgálatot Dohos úrtól, aki folytatja zenekarunk tanítását és vezetését. Új lendülettel vetettük bele magunkat a próbákba.
Egy szép előadás után Szabó István és Szabó Imre
Ahhoz hogy egy ilyen zenekar működjön, nagyon sok szervezésre és támogatásra van szükségünk. Mind a tagok, családtagok sok anyagi és időbeli áldozatot hoznak, hogy hétről hétre próbálni tudjunk, de mindennek az oroszlánrészét zenekarvezetőnk Szabó István végzi, akinek szíve lelke a zenekarért él. Mindezt kárpótolja az a sok szeretet és lelki áldás, amit az előadások után átélünk.
Célunk Isten dicsőítése, s közben örömet okozni a zenénkkel. Hirdetjük, hogy Jézus Krisztus trombitásai vagyunk.
Legfőbb célunk az, hogy egyhamar a menny trombitásaival, az angyalokkal zenélhessünk a mennyei kürtökkel, amelyek biztosan sokkal szebben fognak megszólalni, mint a mi kopott vásott hangszereink.
